Annyit görnyedek az asztalom felett, hogy fáj a hátam, a nyakam és a vállam. Csúcs. :D
Már kinéztem egy szimpatikus masszőrt, akit betámadok még a héten egy időpont-könyörgéssel; még a jövő hét vége előtt jó lenne átesni egy alapos gyúráson.
És igen, írhatnékom van.
Csak ezért írtam ilyen semmitmondó rövidke posztot.
Evvan. :D
Ez a félév az egyetemen nem volt sámli. Belejöttem a tanulásba rendesen, olyannyira, hogy sikerült azért ímmel-ámmal másoknak is segíteni. Néha totál rendesnek érzem magam. Múlt hét pénteken letudtam az utolsó vizsgámat is - amitől a legjobban féltem -, és egész jól sikerült, legalábbis az adott tárgyhoz való hozzállásomhoz képest. Tanultam, becsülettel, a fene essen bele, a félévem 85%-át (körülbelüli érték) az erre a tárgyra való felkészülés vitte el. Annyira megörültem, hogy átmentem, hogy ittunk... péntek este, szombat, vasárnap.
Örök hálám és köszönetem Peete-nek, aki most megmentett két agysejtet a pusztulástól egy dallal, amit már régebben elküldött:
https://www.youtube.com/watch?v=4OgfLrW5Lo0&feature=PlayList&p=A55CDD38892CC168&playnext=1&playnext_from=PL&index=12
És igen, egy lusta, tudatlan tyúk vagyok, hogy nem rakom be ide a videót.
A vizsgáknak. Az utolsó kínzás volt, szó szerint, unalmas és őrjítő. Ez van, de legalább túl vagyunk rajta.
Reggel kilenctől délután egyig. Csiniben, kosztümben, kifestve, csak hogy az izgalomtól beindult verejtékezés igyekezzen a festéket elmaszatolni. Nem hagytam! :D Három és fél óra unalom után nehezen indultak be a felelésnél az agysejtek, de aztán beindult minden. Vége. Egy hónap szünet. Végre be tudom hozni az elmaradásomat, így előre is köszönöm türelmét mindenkinek, lélektesónak, barátnak, etc. Igyekszem! :D
Öli az agysejteket. Az tuti, hogy jobb szer erre a célra, mint az alkohol, mert - engem legalábbis - nem álmosít, hanem felpörget. Mégis unom, szívesebben bepörögnék mondjuk egy bögre kávétól, vagy kettőtől, mint hogy végigstresszeljem a napjaim.
„Pokoli hely ez a Föld”, döbben rá a Hüllő, amikor újabb kísérletet tett arra, hogy lelkeket toborozzon eleddig kedvencnek minősített létsíkjáról. Ám az Isteni Moderátor újfent közbeszólt (klikkelt), ám most nem blogot törölt, hanem egy új mennyei törvényt hagyott jóvá, amelynek értelmében mindenfajta, de legfőképp a Kígyó általános taktikája alapján történő lélektoborzás (igen, a mennyben is szoktak toborozni) tilos, és büntetőeljárást von maga után. A Moderátor felől elfojtott kuncogás, míg a Kígyó-lak irányából tompa püfölés hallatszik.
Hát itt vagyunk, mint elszálló társadalom... Jó érzés lebegni, színes ködökben látni mindent, nem lenni tudatában annak, hogy mi is folyik a világban.
Bár az nem túl kellemes, amikor az ember lánya kiadja gyomortartalmát a saját nevelőapjára, miután egyik - nem túl kedves - ismerőse bedrogoztatta, a csaj tudtán kívül. Oké, oké, szép volt a sarki fény a csillagos égen, de az utána érkező jó pár napos tortúra már nem túl kellemes.
Tehát nyűgös és morci. Ráncos homloka és tekintete áthatóan gonoszabb, mint valaha. Ahogy oda-vissza csúszkál a Pokol nyolcadik bugyrának építkezése mellett, pöszén sziszeg mindenki felé, és ez a mindenki meg is retten, a szokásosnál is jobban.
Nincs értelme tagadni: a Kígyók Kígyója eszméletlen babonás.
A Kígyók Kígyója kizökkent a munkájából. Épp háromdimenziós terveket készített a Pokol nyolcadik bugyráról, amit aztán majd pár év múlva kicsit kitágítana, esetleg létrehozná a kilencediket. Épp lázasan (a testhőmérséklete a dolgozószobája mellett elsuhanó lávapataknak köszönhetően jópár fokkal megugrott) dolgozott a Bolondok Házán, amelynek lényege a mennyországba szánt, ámde valamiféle adminisztrációs hiba okán a Pokolba került lelkeket terelné egy fedél alá, amikor valami akkorra koppanással landolt az asztalán, a billentyűzete mellett, hogy átszakította az asztallapot, a padlóban pedig füstölgő krátert hagyott.
Különben kedvenc Kígyónk nem vásárolna bundát. Furcsa mániája lett ez mostanság... Mióta az Isteni Moderátor folyton törli a blogjait (még a gyatra honlap-próbálkozásait is!), vásárlásba menekült. Női alakot öltött, bárban iszogatott, bepasizott, és jelenleg hiperaktivitással bankszámlát és hitelkeretet merít ki.
És nem ízlett neki. Rájött, hogy amibe beleráncigálta az embereket, az tényleg nem jó. Tanulságos, de csak ritkán élvezetes. Mindegy, rántotta meg virtuális vállát, és bejegyzést írt a blogjába, Utálom a gyümölcsöket, inkább húst eszem címmel.
A bejegyzés érdekesen indul. Elemezgetéssel, miért is vetemedett rá arra, hogy ellenszegüljön teremtőjének, és féltékenységből pusztulásra ítélje annak kedvenc háziállatkáit.
