Mind a két agysejtem eléggé megviselt állapotba került. Dolgoztak eleget az elmúlt hetek folyamán, olykor túl sokat is, így ezek után azt hiszem, nem meglepő, ha a faktoringot keverem a forfetírozással. Nyami.

Mielőtt bárki megijedne, pénzügyből tanítanak ilyesmiket, és ehhez hasonló finomságokat. Nem mondom, hogy életem nagy kedvence a pénzügy, de határozottan érdekes. Na, meg a mikroökonómia. Régebben utáltam. Most meg szívom az agyamba az információtengert. A helyzet teszi? A tapasztalatok? Fene tudja... Bár nem mondom, hogy pár év munka után olyan könnyű visszaülni a sulipadba, főleg fősulipadba. De azért képes voltam 70 oldalt megtanulni köbö 4 óra (vagy picit több? Már nem emlékszem...) leforgása alatt. A maradék 30-ból átrágtam másnap reggel vagy tizenvalahányat, a többi meg ment a levesbe. Az agylevesbe. Mert noha beleolvastam, egy bötűt, annyit nem tudtam belőle. Kezdett érettségi hangulatom lenni (de rég volt már!), elkapott a félelem, az érzés, hogy én biza nem tudok semmit.

Dehogynem tudtam... sikerült ötöst írni. :P

Azóta pihi van, muszáj, mert már annyira hülye vagyok, hogy csak na, a fáradtságtól. Ma sikerült kialudni magam, előtte meg már nem is tudom, mikor aludtam 10 óránál többet.

Most még két nap szabad, de megint el kell kezdenem tanulni, jönnek az újabb zh-k. Nyammi!