Tehát nyűgös és morci. Ráncos homloka és tekintete áthatóan gonoszabb, mint valaha. Ahogy oda-vissza csúszkál a Pokol nyolcadik bugyrának építkezése mellett, pöszén sziszeg mindenki felé, és ez a mindenki meg is retten, a szokásosnál is jobban.
Nincs értelme tagadni: a Kígyók Kígyója eszméletlen babonás.
Ezért alapból nem is igen szokott építkezések közelében járni, mondván, ott sok a létra. Ezért zárja be az összes állat lelkét egy karanténba, nehogy akár egy macska is kiszabaduljon, mert ha kiszabadul, kőkeményen 50% esélye van arra, hogy fekete lesz, és a fekete macskák nem sok jót jelentenek. És most a Kígyónak szüksége van minden szerencsére.
A Pokol nyolcadik, de nem utolsó bugyra... Jól átvágta az Isteni Moderátort a terveivel! Mennyei jóváhagyásra (!!) küldte pár napja a terveket, oknak pedig, hogy tovább építkezik, az egyre szaporodó lélekszámot jelölte meg. Kell a hely, egyszerűen ennyi. Azt még a Moderátor sem várhatja el, hogy hét icipici konzervdobozba zsúfolódjanak össze! Nem lenne eme kegyetlen hüllőnek egy pici sarka, ahol meditálhat, vedlik, etc. Az Ő sötét, puha, meleg sarkát pedig nem adja át senkinek! Az az ő sarka!
Na, tehát, csúszkál az építkezés mellett, és gonoszan és - mivel bal lábbal kelt ki az ágyikóból - pöszén sziszeg. A lelkek félnek, a szokásosnál is jobban. A Kígyó ostort ragad, űzi-hajtja a lelkeket, ám öt perc után megunja. Elfáradt a nyaka. Mivel keze nincs, a szájában kénytelen tartani az ostort. Hosszú távon nem épp a legkényelmesebb. Át is adja a kínzóeszközt az építkezés egyik vezírének, aki rögvest megígéri, hogy ez a kínzókamra dísze lesz. Mert, igen, lesz kínzókamra is.
A Kígyó tervei jó ki álcát adtak annak a katonai fejlesztésnek, amit a hüllő kieszelt. Helyettesének azonnal is sziszegte, amint bevillant neki, mire Mr. Gyenge Idegzet kis híján újfent szívrohamot akart kapni. (Az elsőt a hegy tetején kapta, a Mennyek Kapuja előtt, de mivel már eleve halott volt, gyorsan kiheverte.) A Kígyó legyintett egyet villás nyelvével, majd papírra lejegyezte terveit. (Azért papírra, mert ha a Moderátor rájön, hogy ilyesmit írna le blogban, hát megint kapna egy korongot az asztallapja, az tuti. És akkor megint kizökkenne a munkájából.)
A terv szerint (röviden és tömören, mert első jegyzetei is körülbelül 1500 oldalra rúgnak) a Pokol újabb bugyrának elsődleges célja a Pokol hadseregnek fejlesztése. A Mai világban már nem elég, hogy egy fekete füstből manifesztálódó sötét démon megjelenik a Mennyek Kapuja előtt, és rikoltva követeli, hogy engedjék be, mert eltévedt. Ez határozottan rossz taktikának minősült. Kell egy kis frissítés, valami meglepő, ami méltó a Kígyók Vezíréhez!
Ez pedig nem más, mint a már korábban is bevetett lélekcsírák felhasználása. Természeti katasztrófákban elhunyt emberek lelkei tökéletesek lennének mondjuk egy armageddon létrehozásához, de a vulkán-esetben is láthattuk, hogy egy pompeji lélek csak pukizó hegyet termett. Kvázi, több lélek kell ugyanazon fajtából, és jobb minőségben. Tehát, olyan lélek, aki alapból érdeklődött az ilyen dolgok iránt, de amúgy rettenetesen, halálosan, végtag-reszketősen be volt tojva tőlük. A félelem, az kiváló tápanyag tud lenni. Főleg, ha még rájuk is sziszeg, végképp összecsinálják magukat, és eregetik a lélekpetéket, amik a cifra díszítésen és körítésen kívül semmire sem jók, de nem árt, ha vannak.
Nos, tehát, a cél (mint mindig), hogy totális pusztulást hozzon a Mennyországra. Vulkán is lesz, több is, hurrikán, cunami, tornádó, mennyrengés, és persze, kell valami járvány is. Ki kell fejleszteni az angyalinfluenza-vírust. Ez lesz a másik fő feladat a lélekcsírák felkészítésén kívül. Lerángatott a földről egy-két neves orvost (egyikőjüket csak időszakosan, mert az a három banya az életfonal-mániájukkal nem engedte, így tehát ő csak kómában van), akiket máris ráállított a munkára.
Dógosszni, dógosszni, dogósszni! - A Kígyó inspirál.
Még egy pillantást vetett az építkezése, majd elvonult szépen a dolgozószobájába, mert megjött az ihlete, és érezte, bejegyzést kell írnia a blogjába.
A bolygó belseje felé haladva melegebb van, mint gondolnánk.
Szerinte a legnagyobb problémát az évszakok megoldása jelenti majd. Mivel a hőmérséklet a leendő bázisában jóval magasabb, mint az eddigiekben, professzionális módon kell megoldani a hűtést. Mesterséges télben gondolkodott, hogy a fiatal lelkek tudjanak majd hógolyózni (gonoszul megjegyezte magának, hogy maximum csak hóembert termesztene egy eszkimó-kölyökből), ám kifejtette véleményét, hogy ez megfelelő légkör hiányában biza sziszifuszi küzdelem lesz. Emellett, a nyári időszakban gondoskodni kell majd a hűtésről, mert ha izzadnak a lelkek, az folyamatosan árvizet okozna fenn. Tehát, fagyhalált elszenvedett lelkeket kell több csoportba összerakni, és rájuk sziszegni, hogy hűccsé mán.
Nincs lehetetlen, a Kígyó pedig mindent megold. Egyszer. Esetleg. Mivel Fortunával utálják egymást, a szerencse biztos nem áll mellé. (A hölgyeményt amúgy is szajhának tartja, pár évezrede még udvarolt neki, de az istennő csúnyán elhajtotta, és felhőhintóba szállt valami angyalfélével.)
Eközben, a már említett hölgy éppen felhőlabdákat dobált unalmában a földre. Eredményre várt, mármint egy meghallgatás eredményére. Az Isteni Moderátor Múzsa-pályázatot írt ki, mivel az előző múzsája lebetegedett, és vattacukrot hányt. Fortuna, mint múzsa, de jól hangzik!
Az Isteni Moderátor pedig képtelennek érezte magát a döntésre. Túl nagy a teher, túl nagy a felelősség, mittudjaő, hányadik regénye múlik ezen, és ő ezt egyszerűen nem bírja. Érzi, közeledik az idegösszeroppanás felé, menthetetlenül szorongatja ősz szakállát, néha meg is rántja, amolyan emlékeztető gyanánt.
Hát, lassan már dilidoki kell nekem, döbben rá a Moderátor, ezért emberi alakot öltött, hogy legalább egy adag nyugtatót szerezzen be.
Emberi testben lelépett a járdáról, és BUMM. Már el is gázolták. A Moderátor hazament, majd úgy döntött, meglátogatja a betegeskedő múzsáját, és eszik egy kis vattacukrot. Az édesség biztos jót fog tenni neki...
