Hát, már ébredéskor tudtam, hogy ez nem az én napom lesz. Amúgy is úgy érzem magam, mint aki egy hete nem aludt, az álmaim is iszonyatosan élénkek lettek, és a legtöbb részletre, ha később is bukkan fel, tisztán emlékszem.

Az este tízkor való lefekvést nem tartom későnek, sőt, örülök, hogy eddig bírom ébren. Régebben szerettem mindig korán lefeküdni, nyolc-kilenctáján, de kora reggel mindig ébren voltam, a családból mindig én kávéztam először. Meg is ittam mind a két adagot.

De a mai reggel... Ami nagyon kellemes volt, arra ébredni, hogy párompuszit akar adni. Kávéztunk, elment dolgozni, én meg vissza az ágyba. Másfél óra múlva úgy riadtan fel, mint akit vernek. (De csak a felső szomszéd csapta a zajt, pedig tegnap egész nap csend volt, ami furcsa mostanság.)

És most jövök rá, hogy lekéstem a buszomat. El kellene mennem a polgármesteri hivatalba, de a franc, hogy annyira nem látok,hogy az órát nézzem.

Majd megyek a következővel, amivel odaérek 11-re, és csak délig van ügyfélfogadás... ennyit arról, hogy néha azt sem tudom, hol vagyok.

És mi az, hogy pénteken csak délig vannak?!

(Most el kéne jutni odáig, hogy felöltözöm, esetleg még egy kávé, mert az kell.)