Egy olyan embernek, aki egy látogatás alkalmával egy fél könyvesboltot fel tudna vásárolni (ha a pénztrárca is helyeslően bólogatna), nehéz manapság igazi, izgalmas, értelmes olvasnivalót találnia. Legalábbis a jelenkori irodalom alkotásai közül, a régebbi időszakok (már ide számítom a 80-as éveket, talán a 90-es évek elejét is) viszont dugig vannak ilyenekkel. 

Hiába a széleslátókörűség, hiába az érdeklődés minden iránt, ami mozog és levegőt vesz, a ponyvairodalom elterjedésével (tisztelet a kivételnek, tudom, itt is akadnak jók, sőt, nagyon jók - minden műfajból ki lehet hozni a legjobbat) a szépen megírt irodalom kezd semmissé válni az emberek szemében.

Az irodalom órákat azt hiszem pont azért találták ki, hogy beleverje a gyerekbe - hoppá, ez is iskolai erőszak - azt, hogy nem szabad leragadni egyetlen dolognál. Ismerj meg minél több mindent, alkoss róla véleményt, azután döntsd el, érdemes-e vele a továbbiakban foglalkozni.

A jó könyveket nehéz elfelejteni. Aktuellste, jelenleg belesüllyedtem Anne Rice világába, legalábbis három könyv erejéig sikerült teljesen odatennem magam, élvezni a könyveit. Az interjú a vámpírral a 10-es skálán 8-ast kapott, a Lestat, a vámpír 9,5-es, a Kárhozottak királynője 7-es. Utána nagy lendülettel, fellekesülve jött a Boszorkányok órája 1. két könyve. (A másodikkal még nem végeztem, de ha a fenntiek is úgy akarják, ma azt is félretehetem.) Hát, őszintén, az már úgy elvette a kedvem kicsit. Nem rossz, nem arról van szó, mert az írónő stílusa nagyon jó, kreativitása nagyon ott van, fantáziája tengernyi, de a Boszorkányok órája - noha a boszis sztorikért kölyökkorom óta odavagyok meg vissza - lassú, néha felpörög, de nem hosszú időre. Noha a történet jó, a Mayfair-boszik históriája nagyon jól ki lett találva, a könyv valahogy nem igazán jött be.

A maradék 70 oldalt még elolvasom mindenképp, de már több mint 100 oldal óta csak olvasok, olvasok, olvasok... és értelmetlennek éreztem. Talán az utána következő könyv a boszikról csak pörgősebb lesz.

A Lestat lehet, hogy túl jól sikerült... :) Már ahhoz mérek minden mást. :)

Drágám azt mondja, hogy na, majd nemsokára felpörög, de nagyon... hát, remélem. Hiszek neki. :D