Komolyan, komolytalan

...csak azt nem tudom, miről. Bár talán, esetleg, ki tudja, netalántán... Lehet, akad itt valami a pici zsákban, amit egyesek agynak hívnak. És nem baj, hogy rövid lett a bevezető, a cím úgyis jóval nagyobban jelenik meg. És mivel nemigen vagyok beszédes ember, inkább írok. Na…

Update következik, a zöld szörnyeteges poszthoz. És ím, a nő elkezdi használni az eszét, de előtte a szekrény mélyére dobja a zöldet. Próbál logikusan gondolkodni. Sikerült neki, szerencsére. Nem kapta el a düh, nem csapkodott, nem hisztizett, beült a sarokba, egy könyvvel a…

Vigyázat, egekbe emelős, érzelmekkel átitatott bejegyzés következik! Aki nem rajong az ilyenekért, az istenért se kattintson a "Tovább" gombra! Elérzékenyültem a napokban azt hiszem, elég rendesen. Időnként van ilyen, kell is, hogy legyen, mert ahogy egyszer fenn, egyszer…

Ha már kritizálunk valamit/valakit, azt önmagunkkal kell kezdenünk, mindenképpen. Igaz a mondás, hogy mindenki saját magából indul ki, amikor véleményt kell alkotni. Az, hogy féltékenységből mondunk csúnyát? Azok is mi vagyunk (fú, a féltékenység lett most az új kedvenc…

...akkor nézzük a vöröset.Este van, este van, ki-ki nyugalombanTi egy szinttel feljebb maradjatok kussbanA gyerek ne ugráljon, dobáljon a földreVeszekedjetek nyugodtan. Csak kérem, csönben. Száll le a vörösköd az agyamra, egyre gyakrabban. Imádom, mikor hétvégén, pihenés helyett,…

Mivel JHanna volt oly kedves, bájos és aranyos (ezüstös, bronzos), hogy meghívott társszerzőnek, ezért kötelességemnek érzem egy bemutatkozó post közlésést.Mint látszik, Hartmann vagyok. Ennél többet egyenlőre nem, majd máskor, esetleg. Soha nem akartam naplót. Sem…

...szörnyeteg.Érdekes sztorit olvastam ma, régi barátnőm írt, bár valószínűleg csak azért, hogy kicsit kibeszélje a dolgokat. Középiskolában mindig én voltam a lelki szemetesláda, amit nem is bántam, mert ha tehettem, segítettem mindenkinek, még annak is, akit utáltam.…