Mivel JHanna volt oly kedves, bájos és aranyos (ezüstös, bronzos), hogy meghívott társszerzőnek, ezért kötelességemnek érzem egy bemutatkozó post közlésést.

Mint látszik, Hartmann vagyok. Ennél többet egyenlőre nem, majd máskor, esetleg. Soha nem akartam naplót. Sem papíralapút, sem elektronikusat. Előbbit a kézírásom olvashatatlansága okán hanyagoltam (máig nem szeretek kézzel írni, kényelmesebb a billentyűzet). Utóbbira nem mondhatom, hogy sohasem kezdtem el, mert volt korábban 4-5 blog, ami a nevem alatt futott. Időnkénti fellángolás volt. A leghosszabb talán 2 hetet élt meg, és ezidő alatt született kb 4-5 bejegyzés. Ez a bajom az írással. Néha rámtör az írhatnék, és akkor oldalakat telegépelek, regény, novellavázlatokkal, esetleg kidolgozott sztorikkal, aztán 2 hónapig semmi. Eszembe jutni eszembe jut, csak nem akaródzik már foglalkozni vele.

Rugdalni kell, mert attól tartok, itt sem lesz sok írásom. Amit ígérhetek, hogy próbálom a dolgokat a saját szemszögemből megmutatni, bemutatni, sok esetben extrém módon kisarkítani, és a rám jellemző (sokak áltan sokszor morbid, de inkább fanyar, fárasztó ) humorral átitatni. Természetesen lesznek olyan témák is, melyeket nem lehet elviccelni. Ilyen például a humor. Mivel azt csak komolyan véve lehet rendesen csinálni.

Előre is elnézést kérek mindazoktól, akiket valami oknál fogva meg fogok bántani, akár vallási, akár bármily más világnézeti kérdésben való összekülönbözés miatt. Amit leírok, és ahogy leírom (néha nyers, néha durva nyelvezettel; szándékolt és szándékolatlan helyesírási hibákkal) az az én véleményem, kérném majd tiszteletben tartani, ahogy én is másokét, amíg elvakultan meg nem akar győzni az ő nézeteiről.

Most zárom soraimat.
Lock