Öli az agysejteket. Az tuti, hogy jobb szer erre a célra, mint az alkohol, mert - engem legalábbis - nem álmosít, hanem felpörget. Mégis unom, szívesebben bepörögnék mondjuk egy bögre kávétól, vagy kettőtől, mint hogy végigstresszeljem a napjaim.
El is vagyok kenődve ettől... folyton, mindig, állandóan megtalálnak azok a helyzetek, hogy felmegy a vérnyomásom, elkezdek izzadni, és a gondolatok villámokként cikáznak abban a pici fejemben. Kezelni még mindig képtelen voltam megtanulni őket, így megy az idegesség.
Azt hiszem, figyelembe kéne már vennem azokat a gondolatokat, amelyek lenyugtatnának picit. Hogy vannak olyan helyzetek, amelyek végkimeneteléről nem én döntök, hanem a körülmények, vagy más egyéb tényezők, amelyeket se közvetlenül, se közvetetten nem tudok befolyásolni.
Meg hogy néha észre kéne vennem, hogy nem biztos, hogy amit az én hibámnak érzek, az biztos az én vétkem, lehet, hogy én csak áldozat vagyok, de vica versa is érvényes: áldozatnak tüntetem fel magam, de tulajdonképp én idézem elő a dolgokat.
Nyugtatnak, hogy hahó, "te nem vagy hibás, te erről nem tehetsz", de mégis, kínlódok tőle, mert tuti, hogy nekem is van benne részem. Az én pici hibám kellett ahhoz, hogy egy nagy megszülessen. "Zseni" vagyok.
Hibázni, hát, könnyebb, mint helyretenni a dolgokat. A hibát elkerülni, ember lévén, nemigen lehet. Valahogy mindig bejut egy icipici porszem a gépezetbe, és megakadnak a kerekek. Néhány keréknek egy poratom is elég.
Energiaital-kávé kombó. Magas vérnyomás rulez. Már lehűtöttem magam egy kis fagyos levegővel, most jönnek az informatika-tételek. Nyami. Jövőhéten vége. Egy vizsga és egy beadandó megírása van csak hátra. Azt hiszem, ebben fogom levezetni a stresszt. Tanulok, tanulok, tanulok, tanulok... a többi nem érdekel. :)