...nem is akartam blogot. Soha. Csak hát, kellett valami, amivel néha feltörő, néha elszunnyadó íráskényszeremet kiélem. Vagy nem. Kvázi vagy lesz néha bejegyzés, vagy nem. Hangulatfüggő lesz, teljesen. Ahogy az is, ahogy élünk.
Nincs kedvem semmihez, talán ez is vezetett idáig. Olvasgat, olvasgat az ember, és egyszer csak megjön a kedve a pötyögéshez.
Nem köszöntök senkit itten, mert mindenki magára vessen, ha idetéved. Néha leszek azért kedves is, azt hiszem... Csak a hangulat, az a fránya hangulat...
A külcsín is persze módosulni fog egyszer majd, ahogy időm, energiám, és segítségem engedi.
A tartalom meg... ami jön éppen. Egyvalamit azonban kínosan igyekszek majd elkerülni: a politikát. Oké, néha lesz egy-két dolog, ami érinti, de amúgy inkább azokról fog szólni, akiket nagyon utálok néha, de olykor azért szeretem is őket, pont azért, amilyenek: az emberekről.
Fúú, de nagyon tudok általánosítani.