A zoknim ugyan meglett, de a válaszok még mindig késnek. Az Élet értelme továbbra is rejtély, ahogy az is, hogy miért vannak felhők az égen, amikor kicsit depis lelkem napsütésért kiált. Néha rávigyorgok a galambokra cigizés közben, hátha megijednek, és lezuhannak, de vagy nem vettek észre, vagy nem gyilkos a mosolyom. Van, aki imádja, de hát, fene az ízlését.

És, gondolataim viharában elfelejettem, mit is akartam istenigazából a bevezetésbe írni. Komolyan.

Mivel most egyáltalán nincsen kedvem komolykodni (legalábbis annyira nem), mert elegem van, hogy ilyen meg olyan zavaró tényezők a padlóra küldenek. Sicc, minden, el! Komolytalanul elemezgetünk most komoly témát. Kvázi, nem vicces lesz, csak olyan, amilyen én: ironikus.

Sajnos, családi részről is, baráti oldalról is találkoztam a megcsalás dolgával. Személyesen csak egyszer, de a srácot elküldtem melegebb éghajlatra, nem éppen irodalmi szavakkal. No, hát néha belőlem is kibújhat a kisördög (vagy nagy, nézőpont kérdése). Emlékszem, alig bírt megszólalni szegény, utólag picit sajnáltam, hogy így nekirontottam, de ma már úgy vagyok, hogy megérdemelte a szemétláda. Ott is hagytam, hadd szánakozzon önmagán, aztán, hogy a barátaival egy pár pofa sör mellett dicsekedhessen, hogy biza neki kettő volt egy időben, ha fizikailag nem is voltunk együtt, mi hárman. (Na, ez majd egy másik téma lesz, velősen ki lehet beszélni, minden oldalról.)

A családi oldalt nem emlegetném, mondhatni, hol van, hol nincs esemény ilyen téren. Lelki támaszt ilyenkor a legnehezebb nyújtani, mert ha megcsalás van, két opció léphet életbe.

1. A párocska valamit elszúrt... Azért nem írom, hogy a pár egyik tagja, mert egy párkapcsolatban egy egész van és két fél. A félelem attól, hogy átbeszéljék a problémákat, a bajforrás lenyelése, megfullasztása szorongáshoz, meneküléshez vezet. Akár az első sarokra, akár valamelyik másikra, tökmindegy. Akár benn a munkahelyen. Csak menekülés legyen.

2. A pár egyik felébe ez genetikailag beépült, vagy a családja nevelte ilyenre. (Igen, létezik ilyen család, ahol az a normális, ha a házaspár mindkét tagja csalja a másikat. Tudnak róla, és nem is tesznek semmit, mert szerintük ez így oké.)

Egyvalamit azonban folyton lehet hallani, ha megcsalás esete forog fenn. Az a hülye szuka, mocsok r*banc, undok p*csa, hogy merészel beleturkálni mások kapcsolatában, hogy merészeli... Mert beengedte oda valaki, azért. Mert baja van, azért. Mert figyelhetnél rá, nem csak magadra. (Ez csak az első opcióra érvényes. A másodikba inkább nem mennék bele, mert viszketni kezd a tenyerem.)

Az az általános felfogás, hogy a férfiak a csalfák. Kijelentem, magabiztosan, huncut módon, nem igaz. Átkozottul nem. Mert most képzeljünk el eg olyan szituációt, amikor a házas férfi egy élettársi viszonyban élő nővel folytat viszonyt. Émelyítő. Szóval, akkor mi is a helyzet?

A megcsalt fél pedig csak annyit tud tenni, hogy ül és néz. Vagy nyomoz, és háborút kezd a szerető ellen. A másik fél meg csak néz, megijed, megborzong, átvillan a fején a hármas szex gondolata, aztán amikor valami kemény röpül, menekül.

Vagy, vérmérséklettől függően, leülnek, és átbeszélik a dolgokat. És akkor vagy az igazság hangzik el, vagy díszes mázba burkolt hazugság. Kicsi füllentés még elmegy, de ha a sértett fél rájön, hogy még itt is megy a blöff és a fejének átvágása, hát botrány. Hiszti, törés-zúzás, alkohol, gyógyszer. Menthetetlen.

De akadnak olyan helyzetek is, amikor menthető a dolog - a felszínen. Láttam, sajnos... a látszat jó, a mélységben, ami rejtőzik, hát lakatt alatt őrzik, mert már nem érdemes beszélni róla, elmúlt az az idő.

Valamikor pedig abszolút menthető a dolog. Csak nem szabad pánikba esni. Nehéz, főleg, ha a nőt csalják meg (ó, az érzékeny női lélek :D). De nem lehetetlen.

Nincs megbeszélhetetlen probléma, nincs akadály - legalábbis nem kellene, hogy legyen.

(És örülé vala a lelkem, ez az első ilyen jellegű bejegyzés, ami nem idegesített fel. Annyira mondjuk nem is érdekel ez a téma - akkor minek írok róla? -, de érdekes volt kifejteni a semmiből. Csak a címből kiindulni - amikor elkezdtem írni, akkor csináltam ilyet... Nem baj, jó éjt.)