Vigyázat, egekbe emelős, érzelmekkel átitatott bejegyzés következik! Aki nem rajong az ilyenekért, az istenért se kattintson a "Tovább" gombra!

Elérzékenyültem a napokban azt hiszem, elég rendesen. Időnként van ilyen, kell is, hogy legyen, mert ahogy egyszer fenn, egyszer lenn, egyszer hülye az ember lánya, máskor meg a padlóról kell feltörölni. Kis híján szó szerint.

Úgy döntöttem, ezt a bejegyzést most csak egyetlen embernek címzem. Annak a lökött pasasnak, aki képes engem kibírni, lassan 9 hónapja. Nem nehéz kimondani, leírni, hogy jobban szeretem Őt mindennél (igen, még a csokinál és a jégkorongnál is :D - csak, hogy legyen min mosolyogni).

Imádom benne, hogy egyetlen szóval, félmondattal képes megnevettetni. Ezzel - még ha nem is látszik azonnal - képes mindig elmozdítani a mélypontról (ha ott leledzem), természetesen felfele. A jelenléte mindig nyugtató, amikor pedig esténként mellettem olvas az ágyban, felér egy marék altatóval. Ha nincs mellettem, nem is tudok aludni. Függő lettem...

És mindig meghallgat, ha valami van, sőt, gyakran Ő húzza ki belőlem, hogy beszéljek már, mondjam el, mi van. Még akkor is, ha nincs épp semmi baj, csak nyűgös vagyok, és önsajnálatba süppedtem picit. Akkor meg leköt valamivel, hogy addig se foglalkozzak a hülyeségeimmel. Egyszerűen biztonságban vagyok mellette.

Ha egyedül vagyok, mindig felidézgetem magamban, milyen, amikor nevet, fáradt vagy dühös, és elolvadok, mert mindegyik állapotában imádom. Mert akit szeretünk, annak mindenét szeretjük, és ezt nem csak a testrészekre értem.

És, noha korábban utáltam, mostmár imádom, ha cukkolnak. Neki köszönhetően... És nem tudom, hogy miért, de valahogy mindig tudom, mikor viccel épp, és mikor kell komolyan venni. Azt hiszem. :)

Ahogy pedig megérint... hát az felér egy vulkánkitöréssel. Még ha csak megölel, vagy az arcomra cuppant egy puszit, akkor is. Mindig legszívesebben ágyba teperném, mert ott aztán földrengés és cunami is van. Ha egyedül vagyok, és ezeken gondolkodom, akkor is teperhetnékem van. Csak mivel egyedül vagyok... Gáz. :D Na majd este :D

Ő jelenti mostan nekem a világ közepét, a világ külsőbb részeit, a naprendszert, a galaxist, az univerzumot, mindent. És nem is akarom, hogy ez megváltozzon.

De hát, amilyen lökött vagyok, félelmeim még így is akadnak. Nem is én lennék, ha nem lennének. Igen, aggódom, mert nem tudom, hogy meg tudok-e Neki adni annyi mindent, amennyit én kaptam Tőle. És, banyek, ez sokminden, felsorolni is nehéz. De fentebb megpróbáltam.

És csodálkozom, hogy képes elviselni. Egy lökött tyúkot a hangulatingadozásaitól elkezdve a hülye, butus beszólásaiig mindenével. Most írhatnám, hogy ez ám a science fiction, de nem az, szerencsére.

Konklúzió: csakazéris nagyon szeretem, még ha néha sok is ebből. Nem tudom ezt visszatartani, nem is akarom, így azt mondom, ha ez a bűzbomba világ nem adja meg a lehetőséget, hogy ez sokáig így is maradhasson, tényleg diliházba vonulok. És ezt nyugodtan veheti e bolygó fenyegetésnek.