... avagy éljen a hormontúltengés. Nu, itt nem a kigyúrt, izomagyállat emberkékről van szó, hanem mondjuk a hisztis tyúkokról. Rólam, pölö.
Már az elején le kell tisztázni, hogy mindenkinek több énje van, csak valaki nem veszi észre.
Reggel belenézek a tükörbe, és látom a kócos, mesékből előugrott gonosz banyát, aki mindent tud csinálni, csak egy jó kávét nem reggelente. Ezért találta fel Isten a kávéfőzőt.
Menni kéne dolgozni. Szokásos készülődés, öltözködés, néma hiszti, hogy már megint és miért. Mert az ember sose elégedett a munkahelyével. Gondolatban felrobbantom az irodát, néha-néha öngyilkos terroristát játszom. A mártír...
Enni is kéne néha, amikor felnézek a képernyőről, és szempihentetés gyanánt a fel-alá mászkáló embereket figyelem. Frászt, fogyókúrázok, mert nem elég, hogy banya vagyok, terrorista, mellesleg még kövér is. Még jó, hogy nincs itt tükör. Na, jóvan, azért betolok egy kis csokit.
Végre vége mára. Futás a buszra, ami persze tömve van, megint jönne a terrorista-énem, de inkább vigyorogva arra gondolok, hogy legközelebb viccből felcsempészek egy adag záptojást a táskámban. Vagy valami rosszabbat. Mondjuk az öcsémet. A sunyi...
Aludni, csak aludni akarok. De mostmár valami normális kaját is kéne enni. Rendeljünk pizzát! Kit érdekel a fogyókúra?! Egyébként is, csontsovány vagyok, vagy mifene, legalábbis a tükör ezt mutatja. Na, meg a stressztől és a hülyeségeimtől szétzilált fejemet. Mutáns banya.
Tévé bekapcs, majd kikapcs. Értelme nulla. Könyv, esetleg, de az egész napos monitorbámulás után összefolynak a betűk a szemeim előtt. Könyv, becsuk, alvás imitálás. Csak ne viszketne a karom... A lábam... A hajam csiklandozza a szememet... Éés, kirobban az emberből a feszültség: Francba, álmatlanságban szenvedek!
Egyelőre ennyit a hisztis napjaimról, részleteket nem közlök, mert télleg hülye az ember lánya ilyenkor.
- legközelebb tükörtörés lesz -
