Pocsék nap volt a mai. Vizsgálatok...de leginkább a várakozás. Annál unalmasabb és lélekölőbb dolog nem is létezik szinte. Ezért találták fel a rejtvényújságot. Meg a könyveket. Nos, ez utóbbiból akadt egy, meg egy kellemetes beszélgetőpartnerből, aki együtt szenvedett velem. De legalább nem voltam egyedül!!!

Kicsit azért sikerült felemelnem a vérnyomásomat vérvétel előtt... Húsz perces sorban állás után irány a mosdó. Jah, csap leszerelve, se papír, se kéztörlő... Még jó, hogy zsepi volt nálam. Kimegyek, leülök, várom a sorom... remegek, mint a kocsonya, és nem azért, mert annyira félek a tűtől (oké, félek tőle, de tudom, hogy nem halok bele egy tíz másodperces vérvételbe), hanem mert az ablakot, ilyen szutykos időben is szélesre nyitották, hogy minél több levegő jöjjön be. Meg, hogy még több ember betegedjen le. Szánalom... Főleg, hogy olyan papírokat nyomkodnak az ember kezébe, amiknek értelme csigányi sincs, de legalább kivágtak érte ennyi meg annyi fát, és elköltöttek rá ennyi meg ennyi milliót... Egyébként is, ha a TB fizeti, engem miért érdekeljen, hogy hány pontos, és menyibe kerül egy vizsgálat? Ettől jobb lesz az egész? Nem hiszem...

Ettől még nem lesz jobb annak a tolókocsis betegnek, akit az ápoló nekitol a falnak. Meg akit hordágyon otthagynak a folyosó közepén, azzal a felkiáltással, hogy mindjárt jönnek érte úgyis. Félóra múlva pedig még mindig ott fekszik szerencsétlen.

Az ápolók meg közben röhigcsélnek a folyosón, ki-be járnak cigizni, és vígan telefonálnak, fejük fölött a táblával, hogy kapcsoljuk a ki azt a vacak maroktelefont. Példamutatás... az is megvan. És én még vagyok olyan hülye, hogy nem dohányzom, ahol ki van írva, hogy tilos, kikapcsolom a telefonomat, ahol kérik... Ezek után? Majd ha mennem kell megint valami vizsgálatra, a nővérnek víg telefonálgatás közepette fogom odadobni a TB-kártyámat meg a beutalót. Jah, és közben vígan legyezgetem a mellettem elhaladókat egy doboz cigivel.

Azt hiszem, az ember lassan már könnyebben kap el betegséget egy kórházban (tisztelet a kivételes intézményeknek), mint otthon vagy az utcán. Inkább itthon maradok, bezárkózom, bespájzolok egy életre.

A végén még eléldegélnék száz évig. :D